Dr. Nagyszokolyai Iván
nszivan@gmail.com
Dr. Nagyszokolyai Iván - Önéletrajz
Budapesten született 1948. december 22-én.
A II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1972-ben. Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedés mérnöki karán 1972-ben szerez diplomát. Ezt követően a BME Gépjárművek Tanszékén tudományos ösztöndíjas tanársegédként oktat 1974-ig. Pályázat útján kerül győri Közlekedési, Távközlési Műszaki Főiskola Autógépész Tanszékére (később Közúti és Vasúti Járművek tanszék), ahol főiskolai docens címet szerez. 1978-ban hőerőgépek (belső égésű motorok) szakterületen egyetemi doktori címet szerez.
A Főiskolán számos tantárgy tantárgyfelelőse, a Gépjárműdiagnosztika tárgy létrehozója, tankönyvének írója, gépjárműdiagnosztika területeb posztgarduális főiskolai képzés kidolgozója és képzési felelőse. Számos kutatás-fejlesztési munka témafelelőse.
1995-től napjainkig a BME Közlekedésmérnöki Kar Gépjárművek tanszék adjunktusaként folytatja oktatói pályáját és 1995-1996 között egyidejűleg ellátja a Leier cégcsoport autós ágazat főmérnöki teendőit. 1996-tól napjainkig az X-Meditor Lapkiadó Oktatás- és Rendezvényszervező Kft. Autóinformatika Üzletágának igazgatója, majd az Autótechnika folyóirat főszerkesztője.
A Magyar Tudományos Akadémia Belsőégésű motorok albizottságának tagja.
Találmánya: találmány: detonáció intenzitásmérő műszer, futóművizsgáló berendezés.
1991-től közreműködésével megalakul az Autójavítók és Autókereskedők Szakszövetsége (AJAKSZ), amely az első szakmai érdekképviseleti szervezet e szakmakörben a rendszerváltás után Magyarországon. Az AJAKSZ-nak nem csak alapító tagja, hanem alelnöke is egészen 1998-ig. 1998-tól a szervezet Autószerelők Országos Egyesülete néven működik tovább, az alelnöki, majd ügyvezető igazgató tisztséget tölt be 2009-ig.
1991-1997. között a Szaki és a Szaki-tanuló szakmai folyóiratok alapító főszerkesztője, állandó szerzője.
1993-ban megjelenik első szakkönyve Gépjármű-elektronika I. címmel, amelyet társszerzőként publikál.
1996-2002. között a Karosszéria című szakmai folyóirat alapító főszerkesztője.
1998-1999. között az Autószaki-Junior szakképzési folyóirat főszerkesztője, állandó szerzője.
1998-2002. között a havonta megjelenő Autószaki szakmai folyóirat alapító főszerkesztője, állandó cikkírója.
1999-2002. között a Járművek, a Gépipari Tudományos Egyesület műszaki folyóiratának felelős szerkesztője.
2000-2002. között az Autóház szakmai folyóirat alapító főszerkesztője, állandó cikkírója.
2002. óta az Autótechnika folyóirat alapító főszerkesztője, állandó szerzője.
2006. óta A Jövő Járműve Járműipari Innovációs Szaklap felelős szerkesztője.
Szakkönyvei sorában jelentős a társszerzőkkel írt, 2005-ben megjelent Dízel befecskendező rendszerek könyve.
2007-ben a Rendszeres Környezetvédelmi Felülvizsgálat tanúsítványadó tankönyveként kiadott „Zöld könyv” egyik szerzője.
Az Autodiga szakkiállítás társakkal alapítója, szervezője.
2008-tól a Gépjármű Vizsgálóállomások Országos Egyesületének (GVOE) alapítója és elnöke.
Az általa szerkesztett szakmai folyóiratok, a szakmai könyvek és szakcikkek formájában megjelenő szakmai publikációi, valamint a vállalkozók részére rendszeres megtartott szakmai tanfolyamokon elhangzó előadásai révén érdemei vannak a magyar gépjármű javítóipar szakmai továbbképzésében, az új technikák, gépek, berendezések megismertetésében, a javítóipar keleti márkákról a nyugati gyártmányú autókra történő átállás szakmai, szakképzési, ismeretterjesztési, szakírói feladatainak teljesítésében.
2007-ben a párizsi EquipAuto kiállítás Nagydíját odaítélő nemzetközi szakmai zsűribe kapott meghívást.
Szakmai kitüntetések birtokosa (MTESZ, Széchenyi István Egyetem, KHEM Baross Gábor díj stb.). A magyar autógyártás centenáriuma alkalmából (2005) 100 kiemelkedő szakember körének oklevéllel kitüntetett tagja, aki a hazai automobilizmus fejlődéséhez, a magyar tudomány és technika gazdagításához jelentős mértékben hozzájárult
2008-tól nyugdíjas.
Kasuba György
kasu@vipmail.hu
Önéletrajz
Szakterület:
– motorirányítók működése, vizsgálata
– soros adatátviteli rendszerek vizsgálata
– indításgátló rendszerek működése, vizsgálata
SZAKMAI TAPASZTALATOK:
Műszaki tanár (2007- )
Fáy András Közlekedésgépészeti Műszaki Szakközépiskola, Budapest
Oktatott tantárgyak:
– szakmai ismeretek
– autóvillamosság
– elektronika
Autóvillamossági szerelő (1996-2007)
Autóvillamossági javító műhely, Budapest
Főbb feladatok:
– teljes körű autóvillamossági feladatok
– motorvezérlők javítása
– autódiagnosztika
– generátorok, önindítók javítása
– autóriasztók, autórádiók beszerelése
TANULMÁNYOK ÉS VÉGZETTSÉGEK:
Óbudai Egyetem,
Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar (2008-2010)
villamosmérnök- mérnöktanár - abszolutórium
Budapesti Műszaki Főiskola,
Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar (2003-2006)
villamosmérnök
GATE Mezőgazdasági Főiskolai Kar, Mezőtúr, (1998-2001)
mezőgazdasági gépészmérnök, autógépész szakirány
Fáy András Közlekedésgépészeti Műszaki Szakközépiskola, Budapest –
- autótechnikai technikus – 1996
- autóvillamossági szerelő -1995
Bődi Béla - Kapcsolat
bodibela1@gmail.com
1987-1991: Kossuth Lajos Műszaki Szakközépiskola és Technikum - autószerelő
1991-1992: Kossuth Lajos Műszaki Szakközépiskola és Technikum -közlekedésgépész technikus
1992-1995: Széchenyi István Főiskola, Közlekedési és Gépészmérnöki Fakultás - gépészmérnök, autógépész, Diplomamunka: „Fejezetek az elektronikusan szabályozott menetdinamikából"
1996-2000: Budapesti Műszaki Egyetem - Közlekedésmérnöki kar, levelező tagozat- okleveles gépészmérnök – autógépész, Diplomamunka: „ABS diagnosztikai rendszerek összehasonlító vizsgálata”
2004-2006: Budapesti Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem -Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, levelező tagozat – minőségbiztosítási menedzser, Diplomamunka: „Fejezetek az ólommentes hullámforrasztás bevezetéséről autóipari beszállítói területen”
Munkahelyek:
1996 február- 1997 június Csonka János Szakközépiskola és Szakmunkásképző - Gépjármű villamossági -és elektronikai szakoktató
1997 június – 1999 augusztus Kossuth Lajos Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium - gépjármű villamossági -és elektronikai elméleti tanár, laborvezető
1999 augusztus – 2000 szeptember Delphi Packard Hungary Kft. Felületszerelt áramkörök gyártástechnológiai (SMT) mérnöke
2000 szeptember- 2008 szeptember- Elas Kft. Szerviz és alkalmazástechnikai mérnök
2008 szeptember- 2010 május JOT Automation Kft.- Oktatási és alkalmazástechnikai vezető
2010 május- Elas Kft. - Oktatási és alkalmazástechnikai vezető
Tevékenységi kör:
Szakmai publikációk – 1995-től a Tanuló Szaki, majd később az Autószaki és jogutódja az Autótechnika újságba rendszeresen ír autóelektronikai témakörökről.
Oktatás, továbbképzés – rendszeresen tart és részt vesz tanfolyamokon, konferenciákon elektronikai gyártástechnológia és autóelektronikai témakörökben.
A gödöllői SZIE Gépészmérnöki karon, mind a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem meghívott külsős előadó autóelektronikai témakörökben.
Veres László
06 96 613 504
veresl@sze.hu
Gépjármű villamos műszerész szakma, 1968-ban
1975-ben Gépipari Technikumban érettségi, felsőfokú képzés
1978-ban a KTMF Győr, gyakorlati oktató szakon.
1980-ban BME Bp. gépjárműelektronkai továbbképzés
1968-1980-ig több győri autójavító vállalatnál gépjárművillamos műszerészként,
1980- tól (korábban KTMF) SZI Egyetem Győr Gépjárműelektronikai Laborban gyakorlatvezetőként dolgozom.
Az Autószaki és az Áramkör Egyesület alapító tagja vagyok.
Találmányok és fejlesztések
1986 AKKUMESTER akkumulátorvizsgáló
1990 LADA SZAMARA TESZTER társfejlesztő
1991 Skoda Favorit ablaktörlő ütemszabályzó
1993- BUVE gyújtómodul vizsgáló készülék
2005- BUVE Jelgenerátor
Továbbképzések és tanulmányutak
1990 BOSCH Oktatóközpont Bécs
1991 Aachen-i Oktatóközpont, Simmerath
1993 MAZDA-Ausztria Klagenfurt
2002 Kelle Kft.tanulmányút: DK-NL-B-D
Szakmai publikációk
Szakfolyóirat,könyv év Téma
Auto-Motor 1992 Babetta gyújtás…
Auto-Expert 1998 ABS elektronika…
Szaki, Autoszaki… 1990- Gépj.villamosság témakör
Kelle Katalógus 2002 Gyújtómodulok szerelése
Mestervizsga kézikönyv 2003 Gépjármű villamosság
Önéletrajz
Szűrös Zsigmond vagyok, 1932-ben születtem, Miskolcon élek, a Maros u. 5 szám alatt. Ezt a címet, mely műhelyem címe is, nagyon sokan ismerik. Itt építettem meg egy kisipari műhelyt, amely az autóvillamosságban ténykedett. Hosszú viszontagságok után jutottam el odáig, hogy ez a műhely itt felépülhetett, melyet feleségemnek köszönhetek. Itt valósítottam meg mindazt, amit egy ideális műhelyről, munkahelyről elképzeltem. Sok munkanapot töltöttem el itt boldogságban, a tisztes ipar, a szakma jelentett számomra mindent. Munkatársaimmal együtt igen jó csapatot képeztünk. Sajnos mire kész lett a műhely, addigra nem volt kinek átadni a stafétabotot. Erre pedig szükség lett volna, mert az idő eljárt felettem. Megromlott az egészségem tett pontot a dolgok végére, jöttek az öregkori nyavalyák, ami a látás elvesztésével járt. Így már nehéz volt dolgozni, abba kellett hagyni a tevékenységet. Elszaladt az idő, de menjünk vissza a kezdethez.
A II. Világháború után többi iskolatársammal úgy döntöttünk, látva a nagy pusztítást, hogy az építőiparból fogunk megélni. Felvételiztem a Debreceni Építőipari Technikumba. A felvételi vizsgák sikerültek. Ekkor már sajnos szüleim nem éltek, anyai nagyanyám gondoskodott rólam. Sikeresen mentek a dolgok az iskolában, mikor komoly meglepetés ért. Levelet kaptam otthonról – gyere haza fiam, mert az árvasági segélyt megvonták. Én összecsomagoltam a kis motyómat és elbúcsúztam Debrecentől. A rokonság elhelyezett Budapesten, a MÁVAUT-nál segédmunkásnak. Be tudtam illeszkedni a csapatba és végeztem a munkámat. Rövidesen jött a lehetőség, hogy szakmát tanulhatok. Autószerelő szerettem volna lenni, de az orvos nem talált alkalmasnak erre a nehéz munkára. Az a szerencse ért, hogy egy nagyon jó ipari iskolába írattak be, ahol alaposan megtanultuk a szakmát. Így lettem autóvillamossági műszerész. Ekkor terjedt el a kereskedelmi forgalomba a Bosch-szabályozó, a MÁVAUT minden kocsijába ezeket szerelte be. Addig mi már erről a szabályozóról mindent tudtunk. Sikeres vizsga után megkaptam a segédlevelet és Miskolcra helyeztek. Itt is be tudtam illeszkedni a kollektívába, majd megszoktam a többműszakos munkarendet. Egyszer szóltak, hogy szedjem össze a szerszámokat és a tudásomat, mert menteni kell egy francia buszt a magyar szlovák határon. Egy kicsit megilletődtem, hogy ez az új busz is elromolhat és nekem kell megjavítani, ami a végén sikerült. Igen nagy lett ezután a szakmai elismerésem Miskolcon és a budapesti központban. Innen vonultam be a hadseregbe. Ezután következett 3 év üresjárat az életemből, amit egy raktárban töltöttem el. Amint lehetőség adódott leszereltem, mint hivatásos katona. Protekcióval elhelyezkedtem Miskolcon az Autójavító Vállalatnál. Itt is jó dolgom volt, a munkámat szerettem. A szakmámban dolgoztam, ami érdekes volt akkor is. Végig jártam a szamárlétrát, úgy nézett ki, hogy üzemvezető leszek egy új üzemben. Az állást másnak adták, engem pedig kineveztek művezetőnek. Ami nem nekem való volt. Így visszamentem a régi munkahelyemre.
Elvégeztem a Villamosipari Technikumot, különösebb célom nem volt ezzel az iskolával. Azonban egy dologra jó volt, hogy tökéletesen megismerjem a feszültségszabályozó elméleti működését.
Vissza a mai valóságba. Magyarországon is megbukott a szocializmus és jött egy rendszerváltás. A rendszerváltás nem csak a politika területén következett be, hanem a gazdaság területén is. Ez az utóbbi érintett minket, szakmunkásokat. Tudni illik azt a tudást, amit felszedtünk a szocializmus ideje alatt azzal nem mentünk semmire. A Trabantokhoz és Skodákhoz képest a legócskább autó is, amit behoztak a roncstelepekről, modern technikának számított. Nagyon sokan nem tudták, hogy mi lesz a jövő. Én úgy gondolom, hogy akkor egyedül Győrben az Ipartestületnél akadt egy csapat, amely színvonalas tanfolyami képzést kínált mindazokat, akik hajlandóak voltak időt és pénzt áldozni. Autószerelőknek, autóvillamossági szerelőknek oktatták az új technikát, korszerű gyújtástól a motordiagnosztikáig. Ez egy rendkívül nagy vállalkozás volt abban az időben, amit az említett győri csapat, a főiskola nagy tudású mérnöktanárai, ezt ragyogóan oldották meg. Nem futószalagon, hanem mindent alaposan elmagyarázva és kibeszélve a legapróbb problémákig. Mindenkivel megértetve, akit ez érdekelt, ha talpon akarunk maradni a szakmában, akkor ezt el kell sajátítani. A tanfolyamot követő hét végén az elméletben tanultakkal átmentünk a szomszédos Ausztriába lévő márka-szervizekbe, hogy gyakorlatban próbáljuk körbejárni az elméletet. Ezek az üzemlátogatások profi módon meg voltak szervezve, gördülékenyen és eredményesen ment mindaddig, amíg homokszem nem került a gépezetbe. Sajnos belekerült. Amíg a többség azon fáradozott, hogy elsajátítson egy maximális tudást, akadt egy ember, akinek egészen mások voltak a céljai. Sajnos az AJAKSZ szervezetében aknamunkával átvette a teljes hatalmat. Hónapokig „fáradozott”, sikerült szétzilálnia ezt a jól felépített szervezetet, és szinte pár hét alatt felélte az eddig felhalmozott erkölcsi és anyagi tőkét. Sajnos utólag tudtuk meg, hogy ahol ez az ember tevékenykedett idáig, mindenütt pusztulás maradt utána. Miután itt is elvégezte a munkáját odább állt.
Miután ez a szerencsétlen eset bekövetkezett, sokan csalódtak a szakmai összefogásban, senkinek nem jutott észébe, hogy ezt a megkezdett munkát tovább folytassa. Én voltam aki javasolta, szervezzük újra magunkat, kezdetben csináljuk ezt kicsibe, alakítsunk szakcsoportot, amely folytatja az oktatást. Később, ha rendbe jön minden, akkor majd alapítsunk egyesületet, és újra felemeljük arra a szintre, ahol abbahagytuk. Ebben nagyon kevesen bíztak, én is csak reménykedtem. De sikerült! Az Áramkör Egyesület méltó utóda a kilencvenes évek nagyszerű szakmai összefogásának, nagyszerű szakmai életének. Nagyon büszke voltam az elvégzett munkámra, úgy érzem, hogy ezen a téren sikereket értem el. Üzenem a ma aktív szakembereknek, a tisztes ipar, a szakmai tudás a legfontosabb! A szakemberek összefogásában, egymás segítésében nagyon nagy erő van, ez fejlődésünk záloga.
Buzás Miklósbuzas.miklosoreg@gmail.com
Középiskolai tanulmányaim befejezése után, miután az egyetemre nem vettek fel, finommechanikai műszerész szakmát tanultam, a MÜM Hernád-utcai intézetében, illetve a gyakorlati képzés helyszínén a Gamma Optikai művekben, itt kezdtem meg a „nagybetűs” életet, mint műszerész. 1958-60 katonaság, itt rádióműszerész voltam. Leszerelés után a Gammába mentem vissza, ahol időközben nem volt szükség műszerészre, forgácsoló állást ajánlottak fel, dolgoztam maró, lyukköszörű, idom köszörű gépeken éjszakai műszakban. 1961-ben felvételiztem újra a BME-re, ahova fel is vettek, esti tagozatra,ezzel egy időben átkerültem a MEO-ba majd később a nukleáris szerkesztésbe. 1967-ben védtem meg a diplomámat a villamosmérnöki kar elektronikus műszer szakán. Maradva a Gammában nukleáris orvosi műszerek fejlesztésében vettem részt, majd innen, mint fejlesztő mérnök csoportvezető, mentem el, Győrbe ahol az akkori Közlekedési és Távközlési Főiskolán kaptam műszerjavító csoportvezetői állást és lakást. A főiskola akkori műszerparkjának karbantartását és javítását irányítottam és végeztem. 1982 elején átkerültem a gépész intézethez labormérnökként. Itt eleinte különböző fejlesztési munkákkal foglalkoztam, 1985-ben részt vettem a szaküzemmérnökök képzésében. Megismerkedve, a benzinbefecskendezés mibenlétével, elméletben és gyakorlatban ismereteimet AJAKSZ tanfolyamokon adtam tovább az arra érdeklődőknek. Emlékeim szerint 1994-ben indult a Gépjármű elektronika tantárgy a főiskolán melynek első előadója és gyakorlat vezetője voltam. A gyakorlatokhoz segédletet és eszközöket csináltam. 1998 óta aktív nyugdíjas vagyok, ha autószerelők megkeresnek valamilyen problémával, amennyiben tudok, mindig segítek.
Önálló irodalmi munkásságom:
Gépjárművek gyújtási rendszerei. 1993
Közvetlen benzinbefecskendező rendszerek I és II 1998
Közvetlen benzinbefecskendező rendszerek III
Megszakító nélküli gyújtási rendszerek a gépkocsikban 2000